In memoriam Astorkutya

A SZÍVÁRVÁNYHÍD
Egy híd köti össze a földet az Éggel, ez a szivárványhíd,
mely csodás színekkel ragyogóan ível földig érő tarka ívvel.
Innenső oldalán a hídnak pompázó virágok nyílnak,
friss-zöldek a pázsitos rétek, üdék a völgyek, dombvidékek.
Örök a tavasz, nem esik a hó. Van bőséggel ennivaló,
mindig lágy-meleg az idő, a víz is mindig frissítő.
Ha egy kedvencünk kihűl, erre a szép helyre kerül
Az agg, megtört állatok itt lesznek újra fiatalok,
újra épek a megcsonkultak és egész nap csak játszadoznak.
Az én kutyám is itt lakik, és nagyon vár már valakit.
Hisz egy hiányzik csak neki: Nincs itt vele, ki szereti;
hát hancúrozik egész nap, míg el nem jő a pillanat.
Most hirtelen abbahagyja: - orra tágul, füle feláll;
lába remeg, szűkül a szempár, rohanni kezd, megjött a gazdi!-
S hogy megérzett és meglátott, hozzád rohan a barátod,
felkapod kitárt karodba, csókolgatod újra meg újra,
belenézel hűséges szemébe, és indultok.
Majd elérve a csodák útjának végére, a szivárványhídon együtt mentek át,
és ez lesz nektek az igazi Mennyország.

Alan Novak
---------------------------------------------------------------------------------------------------------

p.s.
Vizsla Alvópóz Verseny --- nagyon jo otlet, sok sikert ....

Ha lehet kuldenék meg az uj vizslánkról is  ......

üdv.
Gaal Istvan, Szlovakia, Rimaszombat