Amikor hozzánk került, és megváltoztatta az életünket („Kutya nélkül lehet élni, de minek?”) nagyon sokat aludt a legkülönbözőbb pózokban, ahogy a képeken is látható. Ilyenkor persze mindenki lábujjhegyen közlekedett a házban… Teltek-múltak az évek, természetesen Borcsa is, mint minden „valamirevaló” vizsla kiharcolta magának, hogy bent, és értelemszerűen az ágyon alhasson, Taxival a legjobb haver törpe tacsival egyetemben. Azóta gyarapodott is a család, Borcsa nagyon odaadó anya volt, a büszke mama féltőn őrizte a pindurkák álmát. Az utolsó képen nem alszanak ugyan, de csak azt tudjuk mondani, hogy mindenkire ilyen „napocska” süssön!

Üdvözlettel: 

Timi és Gábor a büszke szülők (és „nagyszülők”) és persze Borcsa és Taxi