Szervusztok kedves vizsla tulajdonosok főleg azok, akik kint jártatok Vizsláson. Tudjátok-e miért kapta a falu a Vizslás nevet?
A tatárjárás idején még a régi falu a mai Vizslás-Újlak helyén volt. Egy Vizsla kutya mentett meg 4 családot(Sándor, Kakuk, Jakab, Vincze) és a közeli erdőben menedékre találtak. Ez a mai Vizslás falu, ahol az említett családok letelepedtek.
Sajnálatra méltó, hogy a falu nem kap elég figyelmet, annak ellenére, hogy jó fekvése(közel a megyeszékhelyhez)természeti szépségei az ide látogató embereknek megnyugvást, feltöltődést adnak.

Nagymamám Viczián Jánosné (80éves "sokat megélt"idős asszony)aki tiszta szívvel szereti szülőfaluját a következő verset írta, melyből Vizslás történelmét ismerheti meg, aki elolvasta. Kedves vizsla szerető kutyatartók, szeretném, ha megismernétek és a közeljövőben gyakrabban látogatnátok ebbe a csodálatos kis faluba!
Szeretettel: Kakuk Csilla

VICZIÁN JÁNOSNÉ: SZÜLŐFALUM

Nógrád megye vadregényes tája,
Itt születtem egy kis falujában.
Vizslás az én szülőfalum neve,
Évszázadokról mesél a történelme
A tatárjárás előtti időkre vezethető vissza
Levéltári bejegyzés is igazolja.

Az ősi falu, Vizslás-Újlakpuszta
Endre királyunknak volt tanyája.
Határában állt a híres Kutyakaparó csárda,
Hová Petőfi is betért Salgó vára felé járva.

Szomorú időkről szól a legendája,
Apáról fiúra örökölt szájhagyománya.
Ami szerint teljesen elpusztult az ősi település,
A tatárcsorda által véghezvitt iszonyú vérengzés.

Négy család menekült az ellenségtől félve
Ide az erdővel borított gödrös völgybe.
A Jakab, Kakuk, Sándor, meg a Vincze,
Erőt adott nékik életük mentése.

Sikerült is nekik életbe maradtak
Erős hittel szorgalommal egy új falut alkottak.
A négy ősi család benépesítette,
A régi falu nevét máig megőrizte
Sajnos számuk egyre fogy az utóbbi időben.
Ám a családfákat, hogy ha megvizsgáljuk
Egy-egy mellékágon nevüket találjuk.

Ha visszatekintünk az elmúlt századokra
Áhitattal lépünk őseink nyomába.
Tervezték a jövőt, keményen dolgoztak
Földet műveltek állatot gondoztak.

Nem palotában kisházban éltek
Ilyen sors jutott az itt élőknek.
A házak tetejét zsuppal borították
A kisszobák alját sárga földdel mázolták.
Gyertyafény pislákolt a belsejében,
A kis ablakokon a napsugár nehezen sütött be.

Katolikus templomát az 1680-as években
A Gosztonyi család építette.
Egy este a harangozó a gyertyát égve felejtette
Leégett a templom és a házak többsége.
Nagyon nehéz volt, de a tétlenség helyett
Az élni akarás győzött a romok felett.
A balsors ezt a kis falut sokat ostorozta
Két nagy világ járvány is végig söpört rajta
Lakóit a tífusz és a kolera tizedelte,
Olyan ház nem akadt, hogy halott ne lett volna benne.
De pusztított vihar, felhőszakadás
Sok mindent magával ragadott a nagy áradás.

Vitte az ólakat, szénaboglyákat Kisterenye felé, azok meg csak ámultak
Mivel náluk egy szem eső sem esett,
Találgatták, Vizsláson mi történhetett?
Egy kolduló barát ki hozzájuk tartott
János bácsi ugye vizsláson nagy vihar tombolt?
Aki a kérdésre ily választ adott
Á nem volt biz nagy csak egy kis harmat
Azóta is ez a jelző, a falu népén maradt.

Mai napig is ha sötét felhő jön fel az égre
A Kazáriak mondják bosszantva,nevetve
Na jön már a vizslási harmat.
De ők is megkapják rá a vicces választ.
A presszó isezt a nevet kapta
Érezze jól magát, ki betér egy kávéra.

A szegényes falu, akkor kezdett el fejlődni
Mikor a környéken elkezdték a bányákat feltárni.
Az emberek Forgács, Kisterenye, Kazár tárnáikban vállaltak munkát,
Hogy felszínre kerüljön a „ fekete gyémánt”.


Itt Vizsláson is nyílt négy vagy öt tárna,
A salakmaradvány is ezt bizonyítja.
Tizenkét óra volt a munkaidejük,
Elég alacsony a munkabérük.


Sok veszély leselkedett rájuk
A leomló kövek és a mérges gázok.
Minden nap ha leszálltak a mélybe
Nem tudhatták, hogy feljönnek-e élve.


Örömet jelentett a hazaérésük
JÓ SZERENCSÉT volt a köszönésük.
Sajnos sokan életüket vesztették
Az utódok a nevüket márványkőre vésték.
Minden esztendőbe megkoszorúzzák az emlékművet
A hálás utókor őrzi emléküket.

A XX. Század két világháborúja
Gyönyörű hazánkat gyászba borította.
Az első háború befejező része Trianont hozta,
Ami az országot öt részre osztotta.
Rákóczi örökét a csehek kapták
Erdély szent földjét a románok tapossák.
A híres Vaskapu Fiume a haza kikötője
Minden magyar szívnek fájdalmas emléke.
A régi magyar határ Bécs alatt húzódott,
Általa az Alpok hegység alja, a Fertő tó nagy része
A sógoroknak jutott.
Elvették tőlünk a Kárpátok csodaszép hegyláncát,
A Vereczkei szorost az Uzsoki hágót,
Mely máig is őrzi Árpád lába nyomát.
A felelős? A nyugati nagyhatalmak, Antant vezérkara,
De talán hozzájárult az akkori magyar vezetők hatalmi harca.

A másik világégésnek 1945 tavaszán lett vége,
Nagy bánatot hagyva az emberek szívében.
Sok magyar katona is meghalt a messzi Don kanyarba,
Vagy fogságba esett a vesztes háborúba.
Május 9-én a világon szerte, szóltak a harangok bízva, reménytkeltve,
Hogy végre megteremtődhet a VILÁG BÉKÉJE!
SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT! Zengték a népek,
Kik az évek során annyit szenvedtek.
1945 tavaszán új jelszavak szálltak,
Harsonák szóltak, BÉKÉT A VILÁGNAK!
Elkezdődött az ország újjáépítése,
Hogy egy szebb,egy jobb nőjjön a romok helyébe.
Nehéz idők voltak, kemény dolgos évek
De megérte, mert új falvak, városok, gyárak épültek.
Újra él és virul hazánk fővárosa,
Budapest mely olyan szép lett mint előtte soha.
Újjá épültek a Duna felett Pest Budát összekötő hidak,
A hajók a vízen hozzák, viszik a vidám kirándulókat.
1948-ban megépült Csillebérc és az úttörő vasút,
Amin gyerek vezeti a mozdonyt és gyermek a kalauz.
Hosszan lehetne sorolni az eredményeket,
Amik szerte az országban épültek.
Minden magyar szív büszkén azt dobogja,
Legszebb ország a földön, a magyarok hazája.
Nagy költőnk Petőfi is hittel vallotta,
Ha a föld Isten kalapja, hazánk a bokréta rajta.

Szülőfalunk is szépen gyarapodott
Területileg is kissé nagyobbodott.
1948-ban megszűnt a füstös petróleum lámpa,
A házakban a világosságot a villanyfénye adja.
Új utcák épültek, Óvoda, Kultúrház, focipálya,
Játszótér, rendbe tartott parkok, van száp szökőkútja.
A földes szobájú kisablakú házak helyén újjak épültek,
Több szobásak, sőt nem egy, hanem kétszintesek.
A dombtetőn ott áll a falu Katolikus Temploma,
Esténként azt is villanyfény borítja.
Örömünkre él még az1902-ben épült iskola,
Bízunk benne, hogy mindig gyerekzsivajtól lesz hangos az udvara.
Nemrég elkészült az orvosi rendelő,
Benne egy helység, ahol a gyógyszer kivehető.

Megépült a vezetékes víz, szennyvízcsatorna,
Van a falunak vezetékes gázhálózata.
Sokat változott a falu arculata,
Örömmel tölt el, ha végig megyünk rajta.
Ha az ősök visszatérhetnének,
Úgygondolnák, bizony eltévedtek.
Nem ismernének rá a régi falura,
Ahol napjainkban most máskép szól a nóta.
Vizslás már nem sáros,
Tarjánnal határos.

A község határán az útjelző tábla,
Melyen az ős falu neve: VIZSLÁS olvasható rajta.
Igazán csak akkor ámulnának,
Ha a régi faluhely Vizslás puszta helyén járnának.
Szemük tele lenne az örömkönnyektől,
Szívük repedezne a büszkeségtől.
Látván, hogy a tatároktól letarolt ősi település helyén
Szép házak, házsorok épültek a romok tetején.
Ketté szeli a 21-es főút négysávos szalagja,
De sajnos már elpusztult a híres Kutyakaparó csárda.
Lakói közt megtalálható a régi családok ismert névsora,
Kik a felszabaduláskor vették az ősi helyet birtokukba.
A Séber, a Forgó, a Novák, a Jekkel, a Bakos, a Rigó
A Szőke, a Szederjesi, Misurák, a Bozók, Rezes
De köztük van a Lajgut, Földi, Kakuk, Sándor, meg a Berta.
Köztük élnek olyanok kik jártak még a régi falusi öreg iskolába.
A két települést rokoni, baráti szálak fűzik össze
Jó lenne ha ez a jövőben tovább erősödne.

Elkészült végre az igaz csak egysávos,de mégis csak járható útja
Reméljük a két falurész összetartozását tovább szilárdítja.
Nemes feladat az ősi család részére
Amit elődeink ránk hagytak évszázadok során.
Ne hagyjuk elveszni! Ne engedjük, hogy erősödjön a mindent leromboló viszály.

Emlékezni illik a Baranyai családra
A községünk volt földbirtokosára.
A vasút állomáshoz közel volt egy szép kis kastélya
Sajnos ez fel lett osztva családok számára.
Pedig ez értékes lenne napjainkban.
Valamiképpen egybe kellett volna tartani
Másféleképpen hasznosítani.
Azon kell dolgozni, hogy a két falurész a jövőben is szépen gyarapodjon
A községünk népe évszázadok múlva is fennmaradjon.
Szeressük szülőfalunkat, mint őseink szerették,
Ők is megdolgoztak, küzdöttek az eredményekért, a fennmaradásért.
Jusson eszünkbe! Ne feledjük soha!
Hogy nevük fennmaradjon az utódok számára.

Drága szülőfalum oly kedves vagy nekem
Mit is kívánhatnék én szívemből neked.
Lakóidnak mindig erőt, egészséget.
A falu élére igaz hű okos értelmes vezetőket.
Kívánom, hogy ősi neved VIZSLÁS mindig fennmaradjon!
Feletted ellenség ne uralkodhasson!
Az ősi családnév ne haljon ki soha
Jelen legyen mindig e kicsiny palóc faluban.
A dombtetőn épült templomunk harangja
Hirdesse mindig a jó híred szerte a világba!
Ha nekünk is eljön az életünk vége
Nyugodtan pihenünk szülőfalunk Vizslás temető kertjében.